Pellengér

Tudósítás a III. Kenyérlelke fesztiválról

Augusztus 20-án ismét önfeledten  ünnepelt a Kenyérlelke fesztiválra érkező szakmai és laikus közönség (közösség?). Nagyszerű érzés volt csupa olyan ember között sétálni, akik vélhetően ugyanazon céllal érkeztek a MOM Kult parkjába: szurkolni barátaikért, mámorba fulladni a kézműves kenyerektől, és rajongani azok megalkotóiért, imádott pékjeikért.
Akik exhibicionizmusuk fokától függően annak rendje és módja szerint le is jöttek közénk: ki jézusimitátorként, ki lisztes kötényben, ki szerényen csak farmerban-ingben, keresve egy kis vakuvillanás-mentes helyet, faodut, kemence-mögét.

Eljött  minimum 1000 ember, és ottragadt. Magába szívta a vákum, az az űr, amit  a kenyérhiányállapot hozott létre az elmúlt 40 év során. tovább »

Kóstolgatjuk: Artizán pékség, Budapest

Artizán

Régi adósságomat törlesztem ezzel az írásommal. Pedig már a tavalyi Kenyér lelke fesztiválon feltűnt nekem – egy, a Pest-Budai pékúri társaságban akkor még újoncnak számító ember – Fekete Gergő, de nem jártam utána, hogy honnan jött, hová tart. Nem is érdeklődtem a péksége felől mindaddig, amíg a napokban meg nem láttam Vajda Józsival, a nevezetes Pékműhely tulajával ölelkezni egy Facebook postban.

A kép láttán azonnal kijózanodtam jótékony esti kábultságomból. (Józsiról tudvalevő ugyanis, hogy szigorú ítész, csak a jobbnak vélt pékekkel szelfizik.)
Másnap össze is kaptam a motyómat, irány a city, abban is a Hold utca, hogy mielőbb végére járjak a dolognak. tovább »

Melyik kenyeres könyvet szeressem?

KönyvekAz utóbbi 1-2 évben örvendetes módon megszaporodtak a jó könyvek a gasztropolcsoron (bár még minden másodikat Stáhl Judit jegyzi, azért javul az arány). A kenyeres könyvek jó része már nem csak kenyérsütő géphez íródott hervasztó művecske, hanem külföldi kézműves pékek magyar nyelven, igényes külsővel, gazdag tartalommal, merész receptúrákkal kidolgozott műremekei.

Széles a választék, az ember azt se tudja, hogy hova kapjon amikor hirtelen felindulásból meg akar sütni pl. egy szimpla fehér kenyeret, vagy ne adj Isten bepróbálkozna a bagettel (kimondani is tereh), és nem találja a horváthilonában.

Jelen írásomban az általam ismert, az utóbbi 5 évben megjelent péksütemények- és kenyerek elkészítésével foglalkozó magyar nyelvű szakirodalmat veszem górcső alá, segítve ezzel a kezdő háziasszonyok, gyakorló konyhatündérek, profi pékek életét, választását. tovább »

A kenyér halála és feltámadása – elégia 3 felvonásban

Akkor és mostA kenyér. Élet. Alapélelmiszer. Bárhol is éljen ember a Földön, ahol megterem valamely gabona, ott lisztjéből kenyérfélét sütnek.
És ott, ahol a technológiai fejlettség még nem ártotta bele magát az életünkbe, jó eséllyel jó kenyeret sütnek.
Mifelénk, a nagy jólét közepén trágya sül a legtöbb pékségben.
Nem volt ez mindig így. Csak nézzük meg az alábbi videót. 1953-ban járunk. Egy kenyérgyárban. tovább »

Kóstolgatjuk: Jacques Liszt pékség

Misi a pékA budapesti belváros külső karéján jártam a minap. Az Apáczai Csere János utca elején, a híd lábánál, rémísztően barátságtalan környéken.
Kikötői hangulatot idéz a szürke Duna-csatorna mentén húzódó utca, angyalarcú orosz és arab bölcsészektől, könyvtárosoktól és műanyag fröccsöntött nyugati turistáktól hemzseg a környék, Bukarest, Brassó, Moszkva képe sejlik fel, majd a Marriott hotel gigantikus betonszarkofágja adja meg a kegyelemdöfést.
Itt, ebben a lelketlen miliőben éli világát a Jacques Liszt pékség. Egy hely, amelynek felkeresése mindig jóleső érzéssel tölt el. Dacol a jelennel, visszarepít az időben, gyerekkori emlékekkel, ízekkel, illatokkal kereskedik. Nincs elszállva magától, árai kegyesek, ízei egyediek.

Ide néztem be az imént. Tegnap. tovább »

Kóstolgatjuk: Lipóti Pékség

Lipóti

Egy igazán nagy falat.
Mert nem csak hogy nehéz, egyenesen lehetetlen, öngyilkos vállalkozás átfogó képet nyújtani egy ilyen hatalmas hálózat működéséről, termékeiről. Nem is teszek rá kísérletet, hogy a Lipóti mindahány franchise üzletét meglátogassam. Nincs is értelme, hiszen a megannyi üzlet mind más és más köldököt szív: az országban számos olyan sütőüzem van, ahol Lipóti sül, és csak az Isten tudja, hogy melyiknek ki szállít.
Emiatt úgy döntöttem a közelmúltban, hogy ez esetben is a jól bevált protokoll szerint járok el: fogom magam, elmegyek a legközelebbi üzletbe, szimpátia alapon veszek pár apró pékárut és egy vekni kenyeret, megstírölöm az eladólányokat, mindent megeszek, és mindebből levonok (a családommal kiegészült zsűri tagjaként) messzemenő következtetéseket. tovább »

Kis magyar vajkörkép – finálé

Avasodjatok!Napok, hetek, hónapok múltak ki szép sorjában anélkül, hogy kijöttem volna végre valahára, a nagy dérrel-durral beharangozott vajteszt eredményével. Pedig megvan ám, csak nem jutott eszembe, hogy megírjam.
Most végre törlesztem adósságomat.

Emlékeztetőül: tavaly, egy szép koraőszi vasárnapon indítottam 10 hazai forgalmazású vaj tesztjét. Egy-egy darabkájukat kikockázva kiraktam szobahőmérsékletre avasodni, a maradékot pedig kisütöttem, ill. nyersen kóstoltam. tovább »

Mi a baj a magyar liszttel?

MalomA Neten megjelent cikkek és hírek azt bizonyítják, hogy jelentős véleménykülönbségek feszülnek egymásnak fogyasztók és gyártók között a Magyarországon forgalmazott lisztek-pékáruk minőségét illetően.
A 13 legnagyobb sütőipari cég egyesülésének oldalán megjelent nyílt levél is arról tanúskodik, hogy hangyabolyba lép az, aki kritikát fogalmaz meg a hazai pékipari termékekkel kapcsolatban. tovább »

Kóstolgatjuk: Pékműhely

Terülj terülj asztalkám! Aki járt már a Butter Brothers-ben, hamar rá fog érezni, hogy a két cégnek van némi köze egymáshoz. A Pékműhely szakmai páholy, hovatovább egyfajta génbank, ahol a jóféle pékeket klónozzák, és telehintik velük a feltört magyar ugart, hogy had’ hajtson ki mindenfelé ehető kenyér és kakaós csiga formájában, ebben az ízektől elszokott kis országban.
Butteréknél már teszteltem, és a Pékműhelyben is vásároltam a napokban, ráadásul kétszer is. (Muszáj volt visszamennem, ugyanis az első randevúm nem sikerült valami fényesen. Pótvizsgázniuk kellett.) tovább »

Kóstolgatjuk: à table! pékség

à table!Már megint rosszkor voltam, jó helyen.
Olyan ez a pékség nekem, mint az egyszeri menyasszony a boldog vőlegénynek. Gyönyörű, üde, friss, csábító, de a csókja hervatag. Nincs jó kedve. Unott. Morgós.
Hát így jártam én kérem szépen az ország egyetlen valamirevaló francia pékségének két ikonikus pékárujával és a kiszolgáló személyzettel, ígyebbül mint a szépreményű mátka a jövendőbelijével. tovább »