Könyvjelző: burgonya

Gömöri burgonyás kenyér recept

Az egykor Gömör vármegyéhez tartozó Gömörszőlősön, a falunapon jártam a közelmúltban – 8 éve, augusztusban. Órák hosszat szédelegtünk, ténferegtünk a sátrak és tájházak között a dögmelegben. Aztán délben megkordult a gyomrom. Megszólított. Azt mondta: éhezem!

Míg másoknál a  rekkenő hőség szomjúságot csinál, én éhezni kezdek 40 fokban. Egyesek párologtatnak, én zsírt égetek/csöpögtetek a nyári hőségben. Most is ez történt velem. Hőgutát kaptam a gömöri katlanban. Éheztem. Mit volt mit tenni, bár nem akartam, de muszájból beszédültem családommal az étkezősátorba.

De milyen jól tettük, hogy nem a kúthoz álltunk sorba! Micsoda húsokat, micsoda kenyeret adtak! A felszolgált kecskepörkölthöz kapott burgonyás kenyér ízét még most is érzem a számban.
Emlékszem, a kenyér szabad préda volt, minden asztalra kitettek egy halom karéjnyit, és mi faltuk pörkölt előtt, pörkölt alatt, pörkölt után, és szégyen ide, szégyen oda, de csomagoltunk is, sőt, a másik asztalról is loptunk néhány szeletet szeretettel. tovább »

Matyó krumplikalács recept

Matyó krumplikalácsMindig az a legkedvesebb receptem, amin éppen dolgozom. Kivételt ez alól csak a krumplikalács képez. Örök hűséget fogadtam neki. Ő több mint egyszerű finomság, holmi tájjelegű étek. Nagymamám révén egyfajta köldökzsinórként is működik köztem és szülővárosom között – az elhagyott paraszti kultúra és a búravárosi lét között.
Mezőkövesd a hazám. Igaz ugyan, hogy Pesten raboskodom immáron 25. éve, de jó hazafiként mindig magamhoz veszem (hol kisebb, hol nagyobb dózisokban) az otthonlét élményeit. Most éppen nagyon nagy adagban habzsolom.
A krumplikalács csodálatos étel. Csodálatosan egyszerű. Mégsem sikerült még rendesen összerakni sohasem. Valahol mindig sántított a recept. Mostanáig.
Köszönhetően néhány lelkes matyó embernek (Gáspár Nórának, Gáspár Gáspárnénak és a szuper receptjeiről is ismert Mézeskalács konyha blognak), múlt héten helyére sikerült pöccenteni. tovább »

Burgonyás kenyér recept

Burgonyás kenyérAki járt már Erdélyben, netalántán Gyimesben, ne adj Isten, Középlokon, mit ad Isten, Jánó Erzsi néninél, az ismeri azt a kenyeret, amelyikről ez a történet szól. És sajnos pillanatokon belül kénytelen lesz megimerni halvány utánzatát is annak a kemencében sült 5 kilós csodának, amit két hétig esznek a helyiek egyvégtében, és aminek mi magunk még a morzsáit is összecsipegettük asztalbontáskor. tovább »