Dió

Dió

Legértékesebb gyümölcseink egyike a dió, amelynek magbelsejét fogyasztjuk. A (zöld)héj hazánkban nem kerül felhasználásra. Értéke pénzben kifejezve és beltartalmi értékeit tekintve is rendkívül magas. Az utóbbi évek drasztikus árnövekedését elsősorban a piaci kereslet növekedése és az évről-évre visszatérő betegségek okán támadt minőségromlás és terméscsökkenés okozza.

A dió mindezek ellenére köszöni szépen, jól érzi magát a magyar háztartásokban, köszönhetően annak, hogy a legtöbb vidéki ház kertjében áll legalább egy diófa, amelynek termése a háziakat gazdagítja.

Nagyon egészséges gyümölcs, a többi csonthéjassal egyetemben.

Dejó a dió

A magyar ember elsősorban süteményekbe süti bele a diót, de a diós tészta sem ment még ki a divatból. A dió hamisítható: dejó néven kerül forgalomban egy őrlemény, amelynek íze kísértetiesen hasonlít a dióéra. Búzacsírából és hántolt napraforgómagból készül. Ára rendkívül csábító. Igénytelen menzákon, éttermekben találkozhatunk vele. Annak ellenére, hogy ízletes és egészséges, nem javaslom diópótléknak, mert nem úgy viselkedik a tésztában, mint azt elvárnánk a diótól.

Tésztaízesítő hatása

A diót leggyakrabban őrlemény formájában használjuk. Pozsonyi kiflibe, bejglibe kerül a legtöbbször. Én magam a pirított diókrémes kalácsba teszem, vagy kenyeret sütök belőle (darabos formában). A mákkal ellentétben kevésbé áztatja a tésztát, nyitja ki a bejglit, kezesebb bárány mint a legtöbb töltelékes anyag.
Amennyiben a recept úgy kívánja, hántolatlanul kell beledolgoznunk a tésztába. A hántolást, pirítást vagy forrázást követően tudjuk elvégezni. A diót hámozni sajna nem lehet. :)