
Délvidék bácskai részén, de a Dél-Alföldön is sütöttek ízletes kovászos kenyereket a 19. században, de még inkább a 20. század első felében. A rejtélyes komló kovász után kutakodva, néprajzi forrásokban találtam rá halvány körvonalaira a híres bácskai búzából készülő kenyér receptjének. Előbbiről a Trianon előtti tankönyvek is úgy áradoznak, hogy a „bácskai feketeföldön terem a világ legjobb búzája”.
A gabona minőségét annak beltartalmi értékei határozzák meg.
Azt viszont, hogy mi a jó kenyér, legfőképpen a korízlés határozza meg. A XX. század elején már a (többször) szitált búzalisztből sütött, fehér, gömbölyded kenyeret tartotta a falusi ember magához méltónak, úgy ahogy egyes kultúrákban mai napig menyecskéből is a gömbölyű, kövérkés a kívánatos, nem elsősorban esztétikai okokból, hanem inkább azért, mert a jól táplált asszonyka megjelenésével azt jelzi a külvilág felé, hogy családja jómódban él, van mit a tejbe aprítania.
Magyarok kenyere
A hízott fehér kenyér tehát a jómódot, a gazdagságot jelentette a paraszt ember számára. A lapos barna rozskenyeret pedig a szegénység velejárójának tekintette. „A bácskai férfiak, amikor az első és a második világháború során katonaként messze tájakra is elkerültek, kenyerük alapján minősítették a megismert népeket. Fölényesen szóltak némely kelet-európai ország lakóiról, mondván: lapos fekete kenyerük nyomorúságos életmódjukat tükrözi.” – olvasható a Füzi László szerkesztette Bronztű, sisak című könyvben.
Jól jellemzik az effajta előítéletek, szokások beágyazottságát a magyar társadalomba, jelenlegi kenyérfogyasztási szokásaink is. Úgy ahogy száz évvel ezelőtt, mostanában is a magasra nőtt, hófehér, könnyű, fényes héjú kenyér a legkelendőbb a boltokban, amelyet a kenyéripar mindegy, hogy milyen minőségben tol az orrunk alá, csak az a lényeg, hogy szép legyen, és nem utolsó sorban olcsó.
Ezzel szemben az emberek többsége még bizalmatlanul méregeti a kézműves pékárukat, amelyek kávébarnára sült héjukkal, tömörségükkel téves asszociációkat szülnek bennünk: túlsült, keletlen, „lisztes” (hahaha), és nem utolsó sorban túlárazott (ez igaz).
A piaci trendeket megfordítani máról-holnapra nem lehet, az ízlést átírni sem tudja egy-két megszállott reformer, arra viszont adódik a lehetőség akár itt és most, hogy felelevenítsek egy receptet a régmúltból, és arra biztassam mindannyiótokat, hogy süssétek meg ti magatok a 200 forintos kenyereteket, ha már hozzájutni ennyiért és ilyen minőségben nem nagyon lehet.
Nagyon leegyszerűsítettem a bácskai kovászos kenyér receptjét, senki nem mondhatja majd, hogy beletört a keze, vagy hogy szabit kellett kivennie miatta. Rendkívül ízletes, savtalan, édeskés, egyenletesen likacsos, de nem agyonlyuggatott kenyér lesz a végeredmény. 2 kilót süssünk egyszerre, be fog férni a sütőbe, és egy négytagú családot egy hétig táplál majd.
Bácskai kovászos kenyér elkészítése
Hozzávalók a 2 db 1 kg-os veknihez
- 25 dkg Chéf kovász
- 75 dkg víz
- 23 g só
- 120 dkg BL112 vagy BL80 liszt
Kedvenc könyveim
Neked is érdemes beszerezni valamelyiket.
Belinkeltem őket:
Praktikák
A vizet szellőztesd ki! Ismerek igazán elszánt embereket akik felforralják és visszahűtik, hogy lágyuljon néhány keménységi fokot.
Szaftosabb lesz a tészta 112-es liszttel, de 80-assal is tökélyre lehet vinni a receptet. A magamfajta sznobok viszont nem alkuképesek, ők mindenképpen hajtsanak fel félfehéret, de lehetőleg ne Pesti Malmosat! Jó a Szabóék, vagy a Királyék lisztje.
A kinyíló, szép varas vágás titka a gőzölésben leledzik. Tedd tönkre a sütődet! Marja szét a rozsda! Az első 10 percben párában kell úsznia a tésztának. Ehhez a kenyérhez nem elég a kis lábaskában fortyogó víz. Két marék jégkockát zúdíts rá az alulra betolt tálcára. Ha kevés gőzt kap a tészta ebben a kritikus időszakban, a sebe beforr, nem nyílik szép pirosra.
De ha meg beforr, ne keseredj el, a kenyér ugyanolyan ízletes lesz, mintha kinyílt volna.
Elkészítés
- Tegnap reggel etessünk meg 5 dkg kovászmagot, majd ismételjük meg aznap este is az etetést úgy, hogy nem dobunk ki semmit a felszaporodó kovászból.
- A langyos, 30 fok körüli vízben elegyítsük el a kovászt és a sót, majd öntsük az átszitált liszthez.
- Keverjük egyneművé a matériát.
- 20 percig pihentetjük lefedve, szobahőmérsékleten.
- 2 percig dagasszuk a tésztát. Az autolízisnek köszönhetően hamar ruganyossá válik a kezünk alatt, nem kell 20 percig dögönyözni.
- Egy órán át pihentetjük lefedve, szobahőmérsékleten.
- Hajtogassuk át a tésztát, azaz 5 fület hajtunk középre, miközben forgatjuk a tálat.
- Még kétszer ismételjük meg a 6-7. pontban írottakat.
- Pihentetjük még egy órán át.
- Formázzunk belőle két veknit. Liszttel szórjuk meg őket alul-felül.
- Tegyük lenvászon sínbe (azaz húzzuk rá a vásznat hosszanti oldalai mentén, hogy ne tudjon terülni).
- 3 órán át keljen a tészta 20-23 fokon.
- Fordítsuk rá (vagy emeljük át) a tepsire a kenyereket, majd hosszanti irányban vágjuk be őket jó mélyen.
- 230 ℃-ra előmelegített sütőbe vessük be, majd dobjunk alá két marék jeget.
- Ne nyissuk ki a sütőt legalább 30 percig.
- 50-55 perc alatt sül ki a kenyér. Ha nagyon barnulna, takarjuk be alufóliával.
- Rácson hagyjuk kihűlni.
A Facebookon is fent vagyok, sőt van ott egy remek Ki Mit Süt csoportunk is. És itt is hozzászólhatsz – olyan magányosnak érzem magam a saját oldalamon. Kérdezz, adj tanácsot, oszd meg élményeidet!
Kóstolgatom az Instagramot, kérlek, nézz be hozzám oda is!
Na végre má!
Tessék gyakrabban írni!
Imádom az írásaidat, nem facebook-olok, nem kommentelek(eddig), csak használom a receptjeidet!
Irulok-pirulok. Bocs a trehányságomért. És örülök, hogy hűséges vagy az oldalhoz!
Nekem is tetszik!
Nagyon hálás vagyok érte!
Helló!
Mikor kovászos kenyeret sütök gyakran megeseik, hogy a szakajtóból a tepsire kiborított tészta magától elkezd megrepedni, még mielőtt be tudnám tenni a sütőbe? Emiatt nem tudok olyan szépen megvágott kenyeret sütni, mint a fenti képen. Szerinted ez miért van és hogyan lehet elkerülni?
Szia! Ez bizony a túlkelesztés tünete.
Egy kérdés, gőz ügyben… az oké, hogy a „hivatásos, megélhetési” pékek speciális atmoszférát és hőmérsékleti karakterisztikát biztosító kemencékben sütnek. Dől a gőz, ahogyan kell… de egy eccerű, falusi kemencében miért nem kellett gőzölni? Vagy ott nem is lehet ilyen csudásakat sütni? A jégkockázás oké, mozdonnyá transzformálja a sütőt, indóházzá a konyhát… de milyen hatással van a sütőtér hőmérsékletére? Mert azzal kapcsolatban mindig a „minél melegebb, annál jobb” vélekedéseket olvasni, de a villanytűzhelyek valahol 250-270°C környékén feladják, jéggel meg ki tudja, hová süllyednek :) Nem lehet megakadályozni, hogy olyan hamar elillanjon az a fáradtságosan megtermelt gőz? Nekem a legszebb kenyereim mindig egy ócska kacsasütőben születtek (nyilván a profik nem alacsonyodnának idáig és a produktumra is legyintenek..) a nyílt terepen max a kiflik, zsemlék, apróholmik néznek ki valahogy..
jol sikerult