Robatà, grissini – az olasz ropi

Grissini

Egyesek szerint elkárhozik, aki sok kenyeret eszik, de legalább is, gyakrabban kell járnia gasztroenterológushoz és fogyókúrás szerekért a herbaboltba, ha mértéktelen kenyér- és gluténfogyasztásával szép lassan kinyírja  az emésztő- és immunrendszerét.

Nem vagyok ősember, beleszülettem a jóba, de néha én magam is érzem, amit már II. Viktor Amadé szárd–piemonti király is érezhetett 1678-ban: megülte gyönge gyomrát a testes kovászolt kenyér.

Miután orvosa, Teobaldo Pecchio szerei nem használtak, a szemfüles doktor pék komája,
Antonio Brunero kikísérletezte ura számára a diétás, rúd alakú „kétszersültet”, a robatàt, az olaszok kenyérropiját. Amely belsőleg használva annyira jót tett az uralkodónak, hogy 1732-ig meg sem akart halni (mellékesen megjegyzendő: végzete nem is annyira a gyöngye gyomra, mint inkább gonosz fia ármánykodása miatt tejesült be, aki évekkel halála előtt börtönbe záratta).

A grissinohoz megtévesztésig hasonlító robatà szinte semmiben nem különbözik ikertestvérétől, bár kinézete kissé fésületlen, dudorok, hegyek-völgyek  futnak át karcsú testén, ezzel is utalva az elkészítés módjára: a kézimunkára. Vele ellentétben, a grissino olyan mintha hurkatöltővel készítették volna, precíz munka, sehol egy kis szeszélyeskedés, görbület, bibircsók, sütési egyenetlenség.

Mindemellett a két testvér azonos beltartalommal bír; száraz, ropogós kenyérrudak, amelyek egyik fő erénye a hosszú elttarthatóság és a tészta gyomorbarátsága.

Elkészítési útmutató

Hozzávalók a 30 db. rudacskához

  • 3 g élesztő
  • 25 dkg BL80 fehér búzakenyérliszt
  • 5 g só
  • 1 evőkanál finomra vágott friss rozmaringlevél
  • 2 dl víz

Praktikák

A kenyérrudacskák igazán diétás csemegévé akkor válhatnak, ha fehér liszt helyett/mellett graham, vagy teljes kiűrlésű lisztet (is) használunk a tésztában.

A víz legyen kézmeleg.

A liszt átszitált.

Rozmaring helyett használhatunk köménymagot, de akár el is hagyhatjuk az extra fűszerezést.

Elkészítés

  1. A vízben feloldjuk az élesztőt és a sót.
  2. Összegyúrjuk a liszttel és a rozmaringgal. Maximum egy percig dolgozzunk a tésztán, a cél, hogy összeáljon és egyneművé váljon, a további gyúrás nem indokolt, csak ha külön kéri.
  3. Légmentesen lezárva, szobahőmérsékleten kelesztjük 5-6 órán át. Fel kell jönnie háromszorosára.
  4. Átgyúrjuk néhány könnyed mozdulattal a lágy, habkönnyű tésztát, majd fél órát hagyjuk pihenni.
  5. Megismételjük a 4. lépést.
  6. Eljött a sietős emberek pillanata: akár már most is lehetne formázni. Finom lesz így is a ropi, de még nem az igazi. Én továbblépnék. Ha türelmesen kivárjuk a következő lépést, akkor porhanyósabb lesz a végeredmény:
  7. 12 órán keresztül tovább kelesztjük a tésztát a hűtőszekrényben.
  8. Kivesszük. Fél órán át pihentetjük szobahőmérsékleten.
  9. Finoman szórt deszkán szép türelmesen elkezdjük nyaggatni a rudacskákat. A diónyi darabra vágott tésztát két kezünk kinyújtott ujjai alatt, középről kifelé haladva nyújtjuk. Rugalmas, ezért össze-összeugrik. A kinyújtott nyers tészta vastagsága átlag fél centiméter legyen.
  10. Óvatosan átemeljük a sütőpapírral fedett sütőlapra. Szorosan egymás mellé helyezzük a rudacskákat.
  11. Konyharuha alatt fél órán át pihentetjük, majd a 230 ℃-ra előmelegített sütőbe vetjük, és 10 perc alatt pirospozsgásra sütjük. A 6-7. perc tájékán átforgatjuk a pálcikákat, hogy egyenletesen süljenek. Az utolsó percekben legyünk résen, nehogy odaégjen a remekművünk.
  12. Sütőből kivéve, rácsra szedjük.

Hidegen, melegen kínáljuk, sonkával, sajtmártással, olivával. Nem telít el, de csillapítja az éhségérzetet, ideális társasági csemege. Pörköltszaft tunkolásra nem javallott a használata.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük