Tudósítás a III. Kenyérlelke fesztiválról

Tetemrehívás

Augusztus 20-án ismét önfeledten  ünnepelt a Kenyérlelke fesztiválra érkező szakmai és laikus közönség (közösség?). Nagyszerű érzés volt csupa olyan ember között sétálni, akik vélhetően ugyanazon céllal érkeztek a MOM Kult parkjába: szurkolni barátaikért, mámorba fulladni a kézműves kenyerektől, és rajongani azok megalkotóiért, imádott pékjeikért.
Akik exhibicionizmusuk fokától függően annak rendje és módja szerint le is jöttek közénk: ki jézusimitátorként, ki lisztes kötényben, ki szerényen csak farmerban-ingben, keresve egy kis vakuvillanás-mentes helyet, faodut, kemence-mögét.

Eljött  minimum 1000 ember, és ottragadt. Magába szívta a vákum, az az űr, amit  a kenyérhiányállapot hozott létre az elmúlt 40 év során.

Múltidézés

Józsi3 éve már, hogy rendes emberek megszervezik a Kenyérlelke fesztivált Budapesten. Ami évről-évre egyre jobb és jobb lesz. Köszönhetően egyrészt a mozgalom alapító atyjának, Vajda Józsefnek, aki egyfajta Homo fermentumként társaival visszahozta a piacra a minőségi pékárut, másrészt a változó társadalmi igényeknek, a home made mozgalmak újraéledésének, az emberek igénynívója változásának.

Józsi megnyitón mondott szavai  most is visszacsengenek a fülembe: azért vagyunk itt, hogy visszaadjuk a kenyér becsületét.
Ennél egyszerűbben nem lehet megfogalmazni a szakmai és a fogyasztói megújulás igényét.  A fesztivál, túl azon, hogy a jelen lévő vállalkozóknak bevételt és ismertséget hozott és a közönségnek szórakozást, a versenyzőknek izgalmakat nyújtott, adott egyfajta életérzést is, amelyet ha etetgetünk év közben, mint a jó kovászt, kitarthat a következő augusztusig.

Hangulatjelentés

A MOM parkja a tragikusnak ígérkező időjárás ellenére már a nyitás órájában csúcsra volt járatva. Míg a korábbi fesztiválokon jellemző módon az emberek átutazó fesztiválturistaként viselkedtek, aki ide most betért, zárásig nem tágított.

11 órakor már kritikus tömeg hömpölygött a gasztro sétányon; éhező hordákat alkotva rohantuk le az Anyukám Mondta és a marhapörköltes standokat, álltunk sörbe kézműves sorért, ittunk rá 10 féle mentás szörpöt, vettünk Bánkúti búza lisztjét Szabóéktól, szomorúan néztünk farkasszemet a Panelpék kettőre utolsó morzsáig elhordott pultja előtt a kisírt szemű Cseperkáló Józsival, és még sorolhatnám az útvonalon lévő jobbnál-jobb helyeket.

Zakatol a tömeg
A „kritikus” tömeg

Mindeközben szólt a zene, a jó kis faxnimentes zene – csak egy kicsit halkabbra vehette volna valaki, de a keverőnél sem volt senki, kenyérért mentek, nem volt kinek könyörögni.

Közben zajlott az otthonsütők versenye, nem sokkal dél után már eredményt is hirdettek, majd fél négyre megszületett a pékségek rangsora is. (A cikk végén ott lesz a győztesek listája, sőt egyikükkel még mini interjút is készítettem, legépelem azt is.)

Míg az amatőr versenyzők munkáit a hazai toppékségek képviselői értékelték, a profikat minősítő zsűri magyar és külföldi séfek, pékek, szakírók legjobbjaiból állt össze. (Csak azt fájlaltam, hogy hölgyek nem kerültek a csapatba, hiányzott Limara és kolléganőinek a férfiúitól eltérő ízlése, látásmódja.)

Apátia
Zsűrizés kifulladásig

Szubjektív

Bár sok időt töltöttem régi és új barátaim társaságában, többnyire egyedül csatangoltam. Figyeltem az embereket, és megdöbbentő felismerésre tettem szert az itt töltött órák során: itt mindenki kenyérfanatikus. Már-már erotikus vonzalmat éreznek a jó illatú, nyirkos, ugyanakkor selymes bélzetű, napbarnította veknik iránt. Úgy ahogy én. Féktelen indulattal vetettük magunkat a kóstolóládákba kikerülő kenyértorzókra, száz kéz nyúlt egyszerre utánuk, és faltuk, szagoltuk, gyúrtuk, ropogtattuk, angyali mosollyal az arcunkon.
Az itt tapasztalt/megélt mohóság más jellegű és indíttatású volt mint a Black Friday-ek agyatlan taposása. Felemelő érzés látni, hogy az emberek ki vannak „éhezve” a jóra.

Úgyszintén meghatározó élmény volt  azt látni úton-útfélen, hogy a vásári forgatagba elvegyülő „sztárpékek” mennyi elismerő, lelkes, ráismerő, izgatottságot sugalló pillantásban részesültek. És jó volt látni közvetlenségüket, és azt, hogy otthonosan érzik magukat ebben a közegben.

Csak engem nem ismert fel senki, pedig még pólót is nyomtattam erre az alkalomra, és volt nálam egy tepsiszett ajándékként az első rajongóm részére, aki persze szokás szerint most sem érkezett meg.

Tények

Még mielőtt elcsöppen az első öröm- vagy bánatkönnyem, sietve visszaevickélek a tények tengerére. Merthogy még tengernyi adatot meg kell osztanom veletek: adós vagyok még a kategória-győztesek nevével, illetve a legnagyobb versengést kiváltó fehér/félbarna kategória győztesével készített villáminterjú kivonatos szövegével.

A profi kategória győztesei
Győztesek és ítészeik

Nézzük először az otthonsütők kategória-győzteseit:

Fehér/félbarna: 1.Thurányi Kata, 2. Kiss Bernadett, 3. Mester Miklós

Teljes kiőrlésű: 1. Sz. Kis Zoltán, 2. Kiss Bernadett, 3. Cseh István

Croissant: 1. Gyúrós János, 2. Hummel Tamás, 3. Zapletál-Dikó Mariann

Bagett: 1. Hernádi Zsolt, 2. Sz. Kis Zoltán, 3. Zapletál-Dikó Mariann

A pékségek közül pedig az alábbi nevezők kerültek a képzeletbeli dobogó legfelső fokára:

Fehér/félbarna: Artizán

Teljes kiőrlésű: Pipacs Pékség

Croissant: G&D kézműves cukrászat és pékség

Bagett: Pékműhely

Beszélgetés a „királynővel”

A győztes és kenyereHosszúra nyúlt beszámolómat a fehér kenyér kategória győztesével, Thurányi Katával folytatott beszélgetésem közzétételével szeretném zárni. A végére hagytam, mert szeretném, ha a cikkből legalább erre a pár mondatra emlékeznétek, és belőle bátorításra lelnétek ahhoz, hogy ti magatok is induljatok a jövő évi versenyen.

Till Attila a győztes bejelentése előtt a kategória királynőjének nevezte Katát, had’ éljek most én is ezzel a játékosan túlzó elnevezéssel.

Katát ismerem az első Kenyérlelke fesztiválról, akkor mint zsűritag, belülről láttam rá a mezőnyre, emlékszem, már akkor is kitűnt a mezőnyből étkezési szénnel készült koromfekete kenyerével. Bájos volt, szerény, ugyanakkor extravagáns a „fellépése”. Ezért hát nem kellett sokat gondolkodnom azon az idei díjkiosztón, amikor megláttam a színpadon, hogy ki ő.

Kegyetlenül nehéz volt ebben a kategóriában győzni. 20 kenyér volt az asztalon, amiből legalább öt szinte azonos színvonalat képviselt. Neki mégis sikerült. Kíváncsi voltam a csodareceptre és a készítési módra, de nem meglepő módon, nem varázsigét diktált amikor a receptet mondta. Tudjuk, hogy a kenyérrel való foglalkozás több mint receptből való sütés. Nagyon egyéni, hogy ki hogyan bánik a tésztával. Ezért is nevezhető a kézműves pékáru műalkotásnak.

A győztes kenyér receptje

Az ő kenyere a következő hozzávalókból állt össze:  500 g fehérliszt, 100 g TK búzaliszt, 450 g víz, 150 g híg kovász (50-50%-os). 24 órán át kell odafigyelni rá, többszöri hajtogatással nyeri el a tészta végleges állagát. Az érett tésztát cipóvá formázva, konyharuhával bélelt tálban keleszti készre, majd 250 fokos sütőben 45 perc alatt süti készre.

Arra a kérdésemre, hogy  milyen lisztet használ, kitérő választ adott, nem tudtam meg sajnos, de megnyugtatott, egyszerű, nem nagy márkának tartott, bolti forgalomban is kapható termékekkel dolgozik, véleménye szerint akinek van gyakorlata a kenyérsütésben, bármilyen lisztet meg tud szelidíteni.

Nevetve hárította el az életkorát firtató kérdésemet, ezért hát abban maradtunk – párja jóváhagyásával – hogy 23 éves. Ami viszont veszélyesen fiatal életkor ahhoz, hogy valaki címvédő lehessen egy ilyen mezőnyben.
Lassan felsejlik előttem egy újabb pályaelhagyó értelmiségi pék képe…

Facebookon is fent vagyok, sőt van ott egy remek Ki Mit Süt csoportunk is. És itt is hozzászólhatsz – olyan magányosnak érzem magam a saját oldalamon. Kérdezz, adj tanácsot, oszd meg élményeidet!

Kóstolgatom az Instagramot, kérlek, nézz be hozzám oda is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:

  1. Kedves Boldogbrios,
    Koszonet az osszefoglaloert; ismet nagyon jo stilusban irtal, orom olvasni a blogodat.
    Es mielott az elso orom-, vagy banat konnyet elmorzsolnad…velemenyem szerint sokan megismertek, tobbek kozott mi is a testveremmel. Lattuk az egyedi polot, es felemlegettuk a recepteket amiket Toled sutunk. Az egyik – a zsurizesrol keszitett fenykepemen – rajta is vagy. (Utolagos engedelmeddel)
    Mindossze nem voltunk eleg „batrak” megszolitani, de jovore mindenkepp megtesszuk. (Persze ha tudtuk volna, hogy a tepsi szett ott lapul a zold hatizsakban:))))
    Varjuk a tovabbi recepteket.
    Udvozlettel,
    Eles Zsuzsanna

    1. Szia Zsuzsa!
      Jajj, nagyon hálás vagyok, hogy írtál, kár, hogy nem találkoztunk, nagyon könnyen megközelíthető vagyok, máskor gyertek oda, és lesz nálam a tepsiszett mellett még laskaszűrő is, hogy választhass közülük!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük