Mazsola és más gyümölcsaszalványok

Mazsola

A mazsola nem más, mint a magszegény szőlő aszalványa. A hazai aszalvány-forgalom (mazsola, füge, szilva, stb.) nagy részét a török és görög termelésű gyümölcs teszi ki, de nagy mennyiségű termék érkezik az USA-ból és Iránból is.

A mazsola legegyszerűbb termelési módja a késői szüret, ami előtt a szőlőszemek már a tőkén összetöppednek. Érdekességként megjegyzem, hogy a Tokaj környéki szőlőkben, a környék sajátos mikroklímája miatt szintén lejátszódik a tőkén “felejtett” szemekben a töppedési folyamat, amit itt aszúsodásnak hívnak. Ez a szőlő a borkészítés alapanyaga.

Az ipari termelés során – részben vagy teljesen – különféle aszaló berendezésekben szárítják ki a szőlő- és gyümölcsszemeket (áfonya, meggy, stb.), majd sok esetben fényezik, konzerválják.

Próbáljunk bio jelölésű aszalványokat vásárolni, és kerüljük a gyanúsan olcsó, sokszor dohszagú, eredetmegjelölés nélküli termékeket. Gyümölcsöt magunk is aszalhatunk, a kereskedelmi forgalomban kapható aszalógépek bármelyikével, illetve légkeveréses sütőben, alacsony hőfokon.

Az aszalt gyümölcs egészségre gyakorolt jótékony hatásáról számos szakcikket olvashatunk az Interneten.

A mazsola tészta dúsító, ízesítő hatása

A gyümölcsaszalványok koncentráltan tartalmazzák a gyümölcsre jellemző íz- és színkaraktereket. És mivel rendkívül alacsony a víztartalmuk, a sütés során nem áztatják el a tésztát, és nem színezik el azt jelentős mértékben, illetve megőrzik állagukat, illetve a sülési gőz visszapuhítja a legszívósabb termékeket (pl. füge, ananász, citrushéj).

Vegyük figyelembe a recept tervezésekor, hogy sok ember nem szereti a mazsolát a tésztában, ugyanakkor örömmel fogyasztják a péksütit, ha fügét, datolyát vagy áfonyát teszünk bele helyette. Nagyjából azonos ízűek, ezért bátran használjuk helyettesítő termékként őket.