Ki ne emlékezne idősebb látogatóim közül még azokra az időkre, amikor elég volt egy jóképű atyai pofonért, öcsénk, bátyánk örök haragjáért egyszerűen csak kienni a kakaós csiga közepét? Pedig tudtuk jól, hogy főben járó bűnt követ el az a szerencsétlen, aki úgy teszi magáévá e kultikus étel szívcsakráját, hogy nem küzdi le előtte annak külső kanyarulatait. Mégis vállaltuk a rizikót, mert volt miért.
Jajj, de hol vannak már azok a régi szép idők? Nap mint nap visszasírom a hajdani csigákat szélüktől a közepükig bezárólag. Olyan volt azoknak még a külső pereme is, hogy előre köszöntünk neki.
Nem sok pék akad jelenleg hazánkban, aki úgy készíti ezt a fejedelmi pékárut, hogy érdemes legyen végigenni, amit csinált. Félek tőle, hogy minden egymillió lakosra ha jut belőlük egy. Pedig a kakaós csiga a gasztrofolklór szerves része már idestova 30-40 éve. Népszerűsége töretlen.
Karrierjét részben annak köszönheti, hogy úgy juttathatjuk a sóvárgó gyermeket, vagy urambocsá’ önmagunkat édességhez, hogy nem érzünk lelkiismeret furdalást, amikor megvesszük (neki). Végtére is, pékáru, nem csoki, mégha egyik-másik jobban sikerült darab bőven tartalmaz annyi kakaót, mint mondjuk a 10 dekás boci.
Generációkon átívelő sikerének másik oka, magas kalóriatartalma. Egy darabbal ki lehet húzni délig, kettővel pedig fel tud az ember ásni egy hold földet is. A magyar gyomor praktikusan gondolkodik, ha üresen tátong, kalóriáért kiált, és nem az élményt keresi. A csiga ehhez megfelelő partner számára.
Mindezek ellenére, én szeretem a csigát, és ha értékes vendégek térnek be hozzánk néhanapján, mindig sütök nekik. Jól belaknak vele, és így nem kell molyolnom a szendvicskészítéssel. Csend van asztalbontásig.
Ha ezek után még érdekel valakit, pontokba szedtem, hogy nekem mi a bajom a mai magyar társadalommal csigával. Semmi szószaporítás, csak a kulcsszavak:
- Túl nagy, és soha sem túl kicsi.
- Leveles.
- Puding, vagy margarinos krém tölti ki.
- Tejbevonóval van levakolva.
- Porcukorban fuldoklik.
- Szétesik.
- Ropogós.
- Túl sós.
- Meg egyáltalán…
Akit meg érdekel a vegytan, és kíváncsi egy átlagos, bolti forgalomban kapható csiga alkotóelemeire, hát úgy kell neki. Íme:
Összetevők: Bl 55 liszt, élesztő, só, cukor, margarin :/ részben hidrogénezett növényi olajok és zsírok, ivóvíz, savanyúságot szabályozó anyagok: citromsav ( E 330), trinátrium-citrát ( E 331), étkezési só, emulgeálószer: zsírsavak mono- és digliceridjei ( E 471), színezék: béta-karotin ( E 160a), aromák. tejpor:/ édes savópor( tejfehérjék) és sovány tejpor/, tojáspor, ecet 10 %, víz, Hurrikán lisztjavító: ( Emulgeálószer (E 472 f), hordozóliszt, lisztkezelő: dextróz monokálcium foszfát (E 341), csomósodást gátló :kalcium karbonát (E 170), antioxidáns lisztkezelő: aszkorbinsav (E 300), amiláz enzim), kakaópor.
Nagyon szeretem a kakaós csigát, de alig tudok 1-2 helyet az országban, ahol a fogam alá valót kapni. Ráadásul csak a kalácsszerű, kelesztett változatáért rajongok, amit tényleg nagyon kevés helyen készítenek.
Mivel nem győztem várni az igazira, elkészítettem saját szám íze szerint az ideális jelöltet, fent van a recept, ki lehet próbálni.
Végezetül: várok öteleteket egy későbbi nagy csigakörképhez. Írjátok meg, hogy hová érdemes menni, hol kaphatok ehető termékeket. Köszönöm!
