Kóstolgatjuk: Lipóti Pékség

Lipóti

Egy igazán nagy falat.
Mert nem csak hogy nehéz, egyenesen lehetetlen, öngyilkos vállalkozás átfogó képet nyújtani egy ilyen hatalmas hálózat működéséről, termékeiről. Nem is teszek rá kísérletet, hogy a Lipóti mindahány franchise üzletét meglátogassam. Nincs is értelme, hiszen a megannyi üzlet mind más és más köldököt szív: az országban számos olyan sütőüzem van, ahol Lipóti sül, és csak az Isten tudja, hogy melyiknek ki szállít.
Emiatt úgy döntöttem a közelmúltban, hogy ez esetben is a jól bevált protokoll szerint járok el: fogom magam, elmegyek a legközelebbi üzletbe, szimpátia alapon veszek pár apró pékárut és egy vekni kenyeret, megstírölöm az eladólányokat, mindent megeszek, és mindebből levonok (a családommal kiegészült zsűri tagjaként) messzemenő következtetéseket.

A helyszín

Budapest-Zugló határmezsgyéjén, a Thököly út – Hermina út kereszteződésében, a frissen nyílott üzletben élénk a forgalom a nap minden órájában. Tágas, gusztusos eladó- és vendégtér várja a vásárlókat. Illatanyagokban szegényebb mint a kézműves pékségek legtöbbje, de ezt elnézzük neki, mert nem helyben készülnek a kenyerek.

A kínálat a jól megszokott, bőséges, változatos, zavarba ejtő. Túl sok az áru, nehéz ilyenkor nem gondolni a Tescora. A slágertermékek hamar kifogynak, alapkenyerekből viszont kitart a készlet késő délutánig.

Régről ismert kenyeret választok, az erdélyi pityókásat, pékáruból pedig a mindörökké kakaós csigát és a merjünk nagyok lenni brióst. Mivel másféle csigavonalban tekeredő tészta nincs a boltban, maradok veszteg.
Hamar sorra kerülök, kikérem az árut, kedves mosollyal fizetnek a pénzemért, ill. mert kellőképpen gyors vagyok. ( Itt aztán nincs idő a páciensre, olyan ez mint az SZTK fogászat a hetvenes években: ha nem megfelelő pillanatban tátottam, rásegítettek). Mindezek ellenére jó benyomásokkal távozom, a békebeli hangulat, a szép lányok és az  otthonos enteriőr marasztalna, de oldalba vág egy retikül, haladni kell, gyorsan eszmélek, és kilépek a városba.

Tetemrehívás

Vizsgálati tárgyak

Briós

  1. Látványa lekötelez. Termetes darab. Enyhén karamellizálódott cukorral gazdagon megszórt, aranysárgára pirult héj, neutrális illat.
  2. Merev, szikkadt, kissé foszlós bélzet, felfújt tészta, zsiradékban és tojásban szegény, ízekben ugyancsak (gyorsan lecseng harapás után, nincs kalácsos íz).
  3. Gyenge, szupermarket minőség, hamar kiszárad, élvezhetetlenné válik.
  4. Juliska szereti, Boldinak megfájdul tőle a feje, szülők hárítják, messzire tolják maguktól.

Kakaós csiga

  1. Egy fokkal sem jobb minőség, és bár a kakaós massza ízlik, hamar eltelít, émelyít.
  2. A tészta zsíros, nehéz, szalonnás, kifelé porlik, befelé sületlen.
  3. Csak frissen vállalható.
  4. Juliska rajongva várja, de a felénél lefagy, nem bír vele, nem azt adja mint a Butter Brothers vagy a Pékműhely csigája – csalódott. Zsuzsa nem eszik édességeket, engem pedig kétségbe ejt, hiába megfelelő a kakaós massza/tészta aránya, a tészta nehéz, kovászos.

Pityókás kenyér

Pityókás

Nem mindegy, hogy mikor veszem, viszont még nem jöttem rá, hogy mikor vegyem. Változó a minősége. Éppen ezért most nem csak a teszteléshez vásárolt példányt véleményezem, hanem átlagolok, ill. a sikerültebb veknikre emlékezem.

  1. Csúcskenyér: benne van a kovász, benne a krumpli, a rengeteg idő.
  2. Zsíros, nyirkos tészta, sárga, ideálisan szellős, kissé robusztus bélzet.
  3. Illata erőteljes, édes, burgonyás.
  4. Íze hosszan cseng le, harapásra visszarúg.
  5. Kenyér még harmadnap is.
  6. Héja hol agyonsült, hol hervatag, burgonyától visszapuhult, de édes, zamatos.
  7. Gyerekeknek nem okoz katarzist, pain paillasse rajongók, szellős tészta pártiak. Zsuzsa kedvelte, nekem csak frissen nagy élmény, másnap pirítva fogy el.

Ez annyi mint…

Tettetett naivitással bemutattam a két végletet.
Tisztában vagyok vele, hogy csak nekem lenne nehéz ezzel a kis hibával együtt élnem, a Lipótinak jól láthatóan nem árt meg a péksütemények alacsony nívója. (Véleményem további kóstolásokra is alapozom.)

Nem lehet nem észrevenni, hogy hihetetlenül nagy a kontraszt. Túl jók a kenyerei ahhoz, hogy ennyi gyenge, közepes minőségű péksütit tegyen le melléjük. Tudom, hogy a “gazdaságosan előállított” apró pékáru hozza a hasznot, de a Lipóti van olyan helyzetben, hogy kínálhatna prémium termékeket is (amilyenek például a paleo termékei). Az emberek ki vannak éhezve a minőségre.
És nem mentség az, hogy nagyon jók az árai. Legyenek kevésbé versenyképesek a plázaárakkal, a márka megengedhetné magának.

Nem akarok rosszat egy szépen feljövő magyar cégnek, aki értelmes dologgal, emberek etetésével foglalkozik. Sőt, azt kívánom a Lipótinak, hogy élve a hálózat adta határtalan versenyelőnyével, mielőbb szorítsa ki a gagyi pékségeket az országból, és kezdjen el sütni aranysárga zsemléket, igazi vajas kifliket, krémes kuglófokat, foszlós francia briósokat, és szabaduljon meg a múlt sötét árnyaitól (+ a margarintól) mindörökre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük